Water Quality Association (WQA)

Az alacsony TDS tartalmú víz fogyasztása

A WQA Tudományos Tanácsadó Bizottsága által kiadott

jelentés (1992-1993)

Lásd: www.wqa.org / water information library / Consumption of Low TDS water (Search)

BEVEZETÉS

Az idők kezdete óta a vizet vagy dicsérik, hogy jó egészséget ad, vagy ráfogják, hogy az ember miatta betegszik meg. Mi már tudjuk, hogy mi a víz valódi szerepe az emberi testben: oldószer és a tápanyagok és salakanyagok szállítója az egész testben, hőmérsékletszabályozó, a csontok és más szövetek olajozója és testünk biokémiai reakcióinak résztvevője. Ezeket a funkciókat a vízben lévő H₂O látja el és nem az oldott anyagok, szuszpendált ásványi anyagok és egyéb alkotóelemek (szuszpenzió: diszperz rendszer, melyben a diszperziós közeg folyékony, a diszperz rész szilárd – a fordító megjegyzése).

Ebben az anyagban úgy határozták meg az alacsony TDS tartalmú vizet, hogy annak oldott anyag tartalma /TDS értéke/ 1 és 100 mg/l között mozog. Ilyen minőségű vizet tipikusan desztillációval, fordított ozmózissal és deionizációval lehet előállítani, ami a köz- vagy magán vízkezelési megoldásokat illeti.

Néhányan úgy vélik, hogy a túlzottan tiszta /desztillált/ víz az ízületi gyulladás „kezelésében” segít, úgy, hogy az ízületekben lerakódott felesleges kalciumot és egyéb ásványi anyagokat „kimossa”. Ezért néhányan azt gondolják, hogy a túlzottan tiszta víz fogyasztása, amit desztillálással, fordított ozmózissal vagy deionizációval állítanak elő, „kiszívja” az ásványi anyagokat a szervezetből és ezáltal ásványi anyag hiányt okoz, aminek betegség a következménye.

… A sportitalokat arra találták ki, hogy segítsenek pótolni a cukorvegyületeket – a vérben található glükózt, az izmokban található glükogént – és az elektrolitokat – a sót, a kálciumot és a káliumot, amik a sejtek megfelelő elektromos egyensúlyát tartják fent – amit egy 1 órás vagy hosszabb ideig tartó kemény fizikai aktivitás után a szervezet elégethet, felhasználhat. Ennek azonban semmi köze az alacsony TDS tartalmú vagy ásványi anyagoktól mentes vízhez, amit normális körülmények között iszunk vagy főzésre használunk. Még ha meleg időben sportolunk is, a legnagyobb veszélyt a dehidratáció jelenti, aminek megakadályozására a legjobb tanács, hogy igyunk sok tiszta vizet.

… Az emberi szervezet homeosztázis (jelentését ld. később – a fordító megjegyzése) mechanizmusáról szerzett információk, az 50 mg/l alatti természetes TDS tartalmú városi vízellátás, az amerikai Haditengerészetnél történelmi idők óta használt – 3 mg/l-nél is kevesebb TDS tartalmú – desztillált víz, az Egyesült Államok Környezetvédő Irodájának ezen témát illető válasza és más bizonyítékok is napvilágot láttak, melyek azt támasztják alá, hogy az alacsony ásványi anyag tartalmú víz fogyasztása biztonságos.

AZ ÁSVÁNYI ANYAG KONCENTRÁCIÓ TERMÉSZETES

SZABÁLYOZÁSA AZ EMBERI TESTBEN

Hogy jobban megértsük, milyen hatása van az alacsony TDS tartalmú víznek az emberi szervezetre, meg kell értenünk, ebből a szempontból hogyan működik testünk. Íme ennek leírása:

A homeosztázis testünk statikus vagy állandó állapotát tartja fent. Ez a természetes folyamat szabályozza a testfolyadékokban található ásványi anyagok /ionok/ és a víz koncentrációját, mely szűk határok között mozog minden szervünk és szövetünk sejtjein belül és kívül. A vese végzi a legfontosabb feladatot az állandó ionkoncentráció (Na, K, Ca, stb.) fenntartásában a kiválasztás és az újrafelszívódás során.

A homeosztázisban 3 testfolyadék vesz részt: a plazma (a vér mennyiségének kb. 3/5-e), a szövetközi állomány (a sejtek közötti folyadék) és a sejtközi állomány (a sejtekben lévő folyadék). A nátriumionok koncentrációja a sejteken kívül a legmagasabb, a káliumionok koncentrációja pedig a sejteken belül. Amikor az ozmotikus nyomás nagy a sejtmembrán egyik oldalán (az ionkoncentráció magas) és kicsi a másik oldalán, a víz átszivárog a sejtmembránon a híg oldalról a másik oldalra, hogy kiegyenlítse az ozmotikus nyomást. Ez a jelenség az ozmózis. (Ez eltér a fordított ozmózistól, ami akkor alakul ki, amikor a sűrűbb oldalról a nyomás a vizet visszapréseli a híg oldalra). Ezeknek a folyadékoknak a normális ozmotikus állapota /ionkoncentrációja/ kb. 9000 ppm.

Bármilyen, a normálistól eltérő, a sejtmembránon át történő ionkoncentráció változás 1 perc alatt vagy annál is rövidebb idő alatt helyreáll, mivel a víz gyorsan mozog a sejtmembránon át. Így, ha tisztított vizet (1-100 mg/l TDS) iszunk és ettől némi változás áll be az ozmotikus állapotban, ez gyorsan egyensúlyba kerül.

A vese szabályozza a testfolyadékok alkotóelemeinek koncentrációját. Naponta kb. 180 l vizet szűr meg, ennek azonban 99%-a újra felszívódik és csak 1-1,5 l ürül ki vizelet formájában. Ha a folyadék, amit a vesének meg kell szűrnie, ozmotikus állapota alacsonyabb a normálisnál (alacsony oldat koncentráció – mint az alacsony TDS tartalmú víz), az idegrendszeri és a hormonális visszacsatolási mechanizmus arra készteti a vesét, hogy több vizet válasszon ki, mint normális esetben és így normális értéken tartsa a testfolyadékban lévő ionkoncentrációt. Ennek az ellenkezője igaz, amikor a megszűrendő folyadék ionkoncentrációja magasabb a normálisnál. A vese által megszűrendő folyadék ozmotikus állapotát +/- 3%-os eltéréssel a normális szinten tartja szervezetünk. A 3 alapvető hormonális és idegi szabályozó rendszer, melyeknek működését a vese által megszűrendő testfolyadékokban lévő szokatlan ionkoncentráció vált ki, a következők: az agyalapi mirigyben található ADH hormon, a mellékvese és a szomjúságérzet (ha 1%-kal megnő az ionkoncentráció, szomjúságérzet lép fel).

A vese szabályozó működésének köszönhetően, 1 l víz elfogyasztásával kilencszeresére nőhet a vizelet kiválasztás 45 perc elteltével (a víznek a bélben való felszívódása következtében) az azt követő 2 órán át. Így az oldatkoncentrációt a vérben és más testfolyadékokban a vese a homeosztázison keresztül fenntartja. Ezek a szabályozó mechanizmusok a nátriumkoncentrációt +/- 7%-os eltéréssel állandó szinten tartják. A kalcium kiválasztást a mellékpajzsmirigy hormonja szabályozza (néhány százalékos eltéréssel) a sejten kívüli testfolyadékban.

A nyál is megnöveli az ionkoncentrációt, miközben vizet iszunk. A nyál nátrium-klorid koncentrációja általában 877 mg/l, a káliumioné 1170 mg/l. Amikor alacsony TDS tartalmú vizet iszunk, az keveredik a nyállal, mely megnöveli annak TDS tartalmát, mielőtt elérne a belekbe, ahol felszívódik (a nyál mindenegyes millilitere 10 mg/l-rel emeli 2,5 dl elfogyasztott víz TDS szintjét).

Ezért, ha a fentiekben leírt erősen hihető és modern kézikönyv ismeretanyagára alapozunk, akkor nyilvánvaló, hogy amennyiben egy egészséges ember alacsony TDS tartalmú vizet fogyaszt, az önmagában nem okozhat egészségkárosodást. /Egészséges ember az, aki nem beteg, nincs hormonális problémája, stb., így nem feltétlenül az egészséges táplálkozással vonunk párhuzamot./ Természetesen a homeosztázist az étrend tartja fent, mint testünk egyéb funkcióit is. Ha a homeosztázist nem sikerül fenntartani, komoly étrendbeli hiányosságok miatt vagy betegség miatt vagy hormonális rendellenesség következtében, akkor az alacsony TDS tartalmú víz fogyasztása elenyésző szerepet játszhat egy észlelt tünet esetén. Nyilvánvalóan, ha valaki beteg, élettani rendellenessége van vagy jelentős táplálkozásbeli hiányosságai vannak, ezek „kiszívhatják” a szervezetből az ásványi anyagokat, de ez nem fordulhat elő, ha normális körülmények között egy nap elfogyasztunk egy-két litert ilyen alacsony TDS tartalmú vízből.

KUTATÁSOK ÉS BESZÁMOLÓK

… Dr. Wathen orvosi szempontból vizsgálta felül az alacsony TDS tartalmú víz fogyasztásának kérdését és a következőket írta (részletek):

A kemény fizikai aktivitás vagy a nagyon meleg idő okozta, nagymennyiségű folyadék vesztés pótlásának semmi köze nincs a tisztított vízhez, amit normális körülmények közötti ivásra vagy főzésre használunk. Ez utóbbi esetben normális táplálék bevitelről beszélünk, ami kielégíti a só és ásványi anyag szükségletünket. Átlagos mindennapi tevékenységünk során, amit nem kísér komoly izzadás, a normális táplálékkal bevitt só és ásványi anyag meghaladja a napi szükségletet, akár csapvizet (TDS 500 mg/l-ig), akár tisztított vizet (TDS 100 mg/l), akár tiszta vizet (TDS 0,111 mg/l) fogyasztunk.

A sók és ásványi anyagok nem mosódnak ki az ember szervezetéből; a szervezetünk inkább megőrzi és kiválasztja azokat, akármelyik eset is fordul elő valakivel, aki – akár igen, akár nem – fogyasztott elegendő vizet, sót vagy mindkettőt. Röviden, az emberi test nem ólom vagy rézcső, ami „kiszívja” az anyagokat, ha tisztított vizet iszunk…

Azonban még, ha nem is emeljük a TDS szintet egyéb módon (pl. tea, kávé, szörp készítése tisztított vízből), a nyállal, a gyomorban képződött váladékokkal, a vékonybél váladékaival keveredve bármely híg folyadék TDS szintje megemelkedik…

Dr. Edward V. Ohanian (US. EPA, az Emberi Kockázatokat Értékelő Iroda vezetője):

Vízivással többféle ásványi anyag jut az ember szervezetébe, amelyek fontosak az egészség szempontjából. Azonban a vízivás jelenti a kisebb forrást ezen ásványi anyagok bevitelére. Tipikusan az étkezés biztosítja ezen hasznos ásványi anyagok jelentős bevitelét. Nincs a birtokomban semmilyen adat, ami alátámasztaná azt a következtetést, hogy az alacsony ásványi anyag tartalmú víz fogyasztása nem biztonságos.

Az Egyesült Államok Haditengerészete desztillált (3 ppm-nél alacsonyabb TDS tartalmú) vizet használ a fedélzeteken már több, mint 40 éve. A hajók, amikor partra szállnak, a szárazföldről vesznek fel vizet, de a tengeralattjáróknál megszokott, hogy csak tisztított vizet biztosítanak a legénységnek hónapokon át, ám megbetegedésre utaló jelekről nem adtak hírt. Az annapolis-i David Taylor Kutatóközpont, a Tengerészeti Parancsnokság, az Orvostudományi és Sebészeti Hivatal, a Tengerészeti Környezet Egészségügyi Központ független forrásokra hivatkozva megerősítette a fentieket.

Végezetül az amerikai hadsereg egészségügyi alakulatainak főparancsnoka utasította a Haditengerészetet 1972-ben, hogy hivatalosan adjon jelentést e témáról.

HELYSZÍNI TAPASZTALATOK

Nem ismeretesek olyan tudományos adatok, amelyek világosan megmutatnák, hogy az ember által fogyasztott alacsony TDS tartalmú víz árthat-e vagy sem az emberi szervezetnek. Azonban számos olyan tapasztalat van, mely alátámasztja azt a megállapítást, hogy ha az ember ilyen vizet fogyaszt, semmilyen káros hatással nem kell számolnia, ellentétben a szennyezett víz fogyasztásával. Semmilyen dokumentált tapasztalat nincs, mely azt mutatná, hogy az alacsony TDS tartalmú víz fogyasztásának bármilyen hosszútávú egészségkárosító hatással lenne.

Példa erre az előbb említett Haditengerészet.

Az Egyesült Államok Hadserege fordított ozmózis berendezéseket használ, hogy a szárazföldön szolgáló katonáknak ivóvizet biztosítson. Ők úgy vélekednek, hogy semmilyen problémát nem okoz az alacsony TDS tartalmú víz és nem állapítottak meg minimum TDS értéket. (A fordító megjegyzése: Az EU 2006-ban érvényben lévő szabályzata sem állapít meg minimum TDS értéket a megfelelő ivóvízre.)

A US. EPA olyan projektet vezetett a New Mexicoban található San Ysidroban, ahol a 800 mg/l TDS tartalmú vizet lecsökkentették 40-70 közötti értékre. Az egy évig tartó kísérlet során nem tapasztaltak egészségkárosító hatást.

Valószínűleg a legátfogóbb ilyen tanulmányt az Egyesült Államokban a városi vízellátó rendszerekkel végzik ebben a kategóriában. Emberek milliói fogyasztanak folyamatosan alacsony TDS tartalmú vizet és ez évtizedek óta így van. Pontos adatot nehéz szerezni az időszaki változások következtében, a többféle forrásból származó vizek használata és a források változásai miatt. Mégis a következő értékeket jelentették:

Boston, MA 64 mg/l

Portland, OR 23 mg/l

Baltimore, MD 89 mg/l

San Francisco,CA 27-154mg/l

Seattle, WA 34-47 mg/l

New York City, NY 41-283 mg/l

Ezen területeken kívül az USA-ban magán kutak ezrei és számos kisebb városi rendszer állít elő alacsony TDS tartalmú vizet. Nem jelentettek semmilyen egészségkárosodást vagy problémát ezen széleskörben elterjedt gyakorlattal kapcsolatban.

TDS csökkentő berendezések ezreit adták el háztartások részére az USA-ban évtizedeken keresztül. Semmilyen egészségkárosító hatásról nem számoltak be.

A NASA azt a jelentést adta, hogy az űrhajók fedélzetén fogyasztott kb. 0,05 mg/l TDS tartalmú víz nem okozott megbetegedést. Nem volt egészségkárosító hatása ezen víz fogyasztásának.

KÖVETKEZTETÉS

Arra a következtetésre jutottunk, hogy az alacsony TDS tartalmú víz fogyasztásának – legyen az természetben előforduló vagy kezelés útján előállított víz – nincs káros hatása az emberi szervezetre. A következő pontokra alapozzuk ezt a megállapítást:

• Egyetlen közegészségügyi szervezet sem, mely az ivóvíz minőségét hivatott vizsgálni, sehol a világon nem rendelte el, sőt nem is tett javaslatot arra, hogy meghatározzák az ivóvíz oldott ásványi anyag tartalmának minimális értékét.
• Az emberi szervezet saját szabályozó mechanizmusa /homeosztázis/ irányítja a testfolyadékok ásványi anyag tartalmát és a különböző ionok kiválasztását a szervezetből egy normális egészségi állapotú személy esetén. Ez a mechanizmus nincs összefüggésben az elfogyasztott víz oldott anyag (TDS) tartalmával.
• Különböző tudományos kutatásokat végeztek, de nem találtak egészségkárosító tényezőt, ami összefüggésbe hozható az alacsony TDS tartalommal.
• A való világból vett példák is mutatják, hogy népek, népcsoportok isznak kizárólag alacsony TDS tartalmú vizet és soha, semmilyen szokatlan, vagy betegségre utaló tünetek nem jelentkeztek. Ezek megerősítik, hogy az emberek az ilyen vizet biztonsággal fogyaszthatják.